Ki fogja meghatározni az ipari vezérlés jövőjét: az algoritmusok vagy a mérnökök?

Az ipari automatizálásról folyó viták során a mesterséges intelligencia (MI) gyakran úgy jelenik meg, mint egy zavaró erő, amely kiszorítja a hagyományos mérnöki szerepköröket. Ebben a vita keretében különösen a PLC-mérnökök kerülnek előtérbe. Ez a nézőpont azonban túlságosan egyszerűsítő, és figyelmen kívül hagyja a gyártóüzemek és a mérnöki csapatok valóságát.

A valóság nem szerepkörök kiváltása, hanem felelősségek újraelosztása. Bár a MI megváltoztatja az ipari irányítási rendszerek fejlesztésének módját, a mérnökök továbbra is felelősek az ilyen rendszerek működési elveinek és hatékonyságának meghatározásáért.

Szerepkörök összevonása az ipari automatizálásban

Történelmileg az ipari vezérlés egyértelmű munkamegosztással rendelkezett: a PLC-k determinisztikus logikát hajtanak végre, a mérnökök tervezik és karbantartják ezt a logikát, míg a szoftvereszközök kizárólag fejlesztési segédletekként funkcionálnak. Ez a modell jól működött azokban az időszakokban, amikor a gyártási környezet stabil volt, és a rendszer bonyolultsága lassan változott.

Manapság az ipari rendszerek gyakori konfigurációváltozásokkal, szigorúbb hatékonysági célokkel és egyre növekvő igényekkel szembesülnek az adatintegráció területén. Ebben a kontextusban a mérnöki munkafolyamatok – nem a hardver – jelentik a fő korlátozó tényezőt. A kihívás már nem az, hogy a PLC képes-e vezérelni a gépet, hanem hogy a mérnöki csapat képes-e lépést tartani a rendszer fejlődésével.

A mesterséges intelligencia éppen e nyomás enyhítésére jelent meg, nem pedig a szakértelem helyettesítésére.

A mérnöki beavatkozás mértéke már nem arányos a mérnöki értékkel.

Sok automatizálási projektben a mérnöki munka jelentős részét olyan szükséges, de alacsony intelligenciát igénylő feladatok teszik ki. Az ismétlődő logika létrehozása, az általános sablonok finomhangolása, a jelkiosztás ellenőrzése és a dokumentáció frissítése mindegyike jelentős erőforrásokat igényel.

Ezek a feladatok strukturáltak, minta-alapúak és ismételhetők, így kiválóan alkalmasak AI-támogatásra. Ha az AI-eszközök előzetes vezérlési struktúrákat hoznak létre vagy korai stádiumban azonosítják az ellentmondásokat, a mérnökök időt takaríthatnak meg anélkül, hogy elveszítenék a vezérlést.

A hozzáadott érték elmozdulása egyértelmű: kevesebb időt töltenek a logika építésével, és több időt a rendszer értékelésével.

Az AI megváltoztatja a belépési pontot, nem a kilépési pontot.

Az AI-támogatott PLC-fejlesztés egyik fő előnye a bevezetési sebesség gyorsítása. Már a kezdő mérnökök is elvégezhetnek olyan feladatokat, amelyek korábban mély, gyártóspecifikus környezetekről szerzett ismereteket igényeltek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a tapasztalt mérnökök elkerülhetetlenek lennének; inkább megváltoztatja, hogyan alkalmazzák szakértelmüket.

A senior mérnökök egyre gyakrabban vállalnak olyan szerepköröket, mint például értékelők, rendszerarchitektúrák vagy kockázatkezelők. Szerepük a soronkénti kódírástól a rendszer viselkedésének ellenőrzésére változik valós világbeli környezetekben. A mesterséges intelligencia (MI) gyorsítja a végrehajtást, de az ítéletalkotás továbbra is emberi elemet igényel.

A beszállítók stratégiái irányítják a változást.

A mesterséges intelligencia (MI) bevezetése az ipari vezérlőplatformokba szélesebb körű stratégiai megfontolásokat tükröz. Mivel a PLC hardverek közötti különbségek csökkennek, a megbízhatóság már nem versenyelőnyt biztosító tényező. Ennélfogva a beszállítók a mérnöki környezetre, a szoftverökoszisztémákra és a hosszú távú felhasználói kötődésre helyezik a hangsúlyt.

A mesterséges intelligencia erősíti ezeket az ökoszisztémákat úgy, hogy a felhalmozott mérnöki ismereteket olyan eszközökbe integrálja, amelyeket különféle projektekben lehet alkalmazni. A Siemens Industrial Copilot egy kiemelkedő példa erre, nem újítása miatt, hanem azért, mert hivatalosan is megalkotta azt az irányzatot, amely szerint a mérnöki ismereteket újrahasznosítható szoftverré alakítják. Ez az átalakulás nemcsak a szállítókat és a felhasználókat is előnyösen érinti, hanem újragondolja az szakértők iránt támasztott elvárásokat.

A növekedett hatékonyság nem jelent felelősségvállalás lemondását.

A mesterséges intelligencia eszközök gyorsíthatják a mérnöki munkafolyamatokat, de nem vállalnak felelősséget a rendszer eredményeiért. Az ipari automatizálás fizikai környezetekben működik, és a hibák konkrét következményekkel járnak, például berendezéskárosodással, leállással és biztonsági kockázatokkal.

A mesterséges intelligencia nem felelős a berendezések hibaelhárításáért, a helyszíni rendellenességekre adott válaszért vagy a végleges működési döntések meghozataláért. A mérnökök továbbra is minden egyes aspektusban felelősek a rendszer működéséért. Ez az alapvető felelősség nem cserélhető ki automatizálással.

A termelékenység áttolódik a rendszerszemlélet felé

Azok a szervezetek, amelyek mesterséges intelligenciával támogatott mérnöki eszközöket vezettek be, jelentős átrendeződést tapasztaltak a munkafeladatok prioritásában. A csapatok kevesebb időt töltenek konfigurációval, és többet fordítanak a teljesítményelemzésre, folyamatjavításra és életciklus-optimálásra.

A mérnökök többé nem azt kérdezik: «Hogyan írhatom gyorsabban ezt a logikát?», hanem inkább: «Hogyan kellene hosszú távon működnie ennek a rendszernek?» Ez a változás nem csökkenti, hanem erősíti a mérnökök szerepét.

Új versenyelőny

A legértékesebb automatizálási szakemberek többé nem csupán programozási képességeik alapján határozhatók meg. A mai versenyelőny a specializált ismeretek és a mesterséges intelligencia-eszközök kritikus alkalmazásának kombinációjában rejlik.

Ezek az mérnökök értik, hogyan érvényesítsék az MI által generált kimenetet, hogyan alkalmazzák azt konkrét ipari környezetekben, és hogyan biztosítsák a szabványoknak és biztonsági követelményeknek való megfelelést. Az MI ezeket a képességeket egészíti ki, nem váltja fel őket.

Az MI helyzete

Az MI és a PLC-mérnökök ellentétes erőkként történő megjelenítése félrevezető narratívát teremt. Az ipari automatizáció mindig is a jobb eszközök és a szakértő gyakorlók párosításával fejlődött.

Az MI gyorsítja a mérnöki feladatokat. A mérnökök biztosítják, hogy a rendszerek megbízhatóan működjenek a valós világban. Az egyik nélkül a másik elégtelen.

A vezérlés továbbra is emberi felelősség

Az ipari vezérlés jövőjét nem csupán az algoritmusok döntik el, és nem is a hagyomány őrzi meg. Azok a mérnökök formálják majd, akik értik, hogyan integrálják az MI-t anélkül, hogy lemondanának a felelősségükről.

Ebben a jövőben a mesterséges intelligencia kezeli az ismétléseket és a mintafelismerést, míg a mérnökök a döntéshozatalt, a felelősséget és az innovációt kezelik. Az ipari automatizáció igazi főszereplője nem egy technológia vagy egy szakma – hanem a közöttük létrejövő együttműködés.